V. P. barátommal a Linux az Oktatásban (LOK) Konferencián találkoztam, akkor említette ezt az oldalt. Ja, hogy ki ez a fickó? Az egyik fordítója a Python 3-as könyvnek, az írója a Qt strandkönyvnek, és mellesleg az érettségi feladatok videokommentárjain nőttünk fel (és röhögtük szét magunkat). Ő az, akinek  előadását csak állvánnyal lehet felvenni, mert oly természetességgel dől belőle a Rejtői humor, amilyen lazán realtimeban hegeszti a programjait. Szóval az említett V.P. létrehozott egy WordPress-blogot, amelyben Pythont oktat. De miért? S miért ennyire jól?

Alapvető problémám a jelenséggel, hogy nem értem. Manapság ugyanis kemény közpénzek mennek el mindenféle világmegváltó projektre. Nincs az oldal mögött minisztérium, pályázati pénz, beszállító, emléktábla és pogácsás protokollrendezvény. Nem terveztetett sok százezer forintért logót (összecsapta maga, és még jól is néz ki), nem keresett médiatámogatót.

A fickó — akit nevezzünk csak V. P.-nek — még a nevét sem írja ki a honlapon — pedig milyen jó pont lenne egy mestertanári portfólióban.

Miért csinálta? Elfelejtettem megkérdezni. Az oldalon ennyit találtam: “Ráérek”.

Aztán elkezdtem nyomozni. Mert van egy másik honlap is. Az is beazonosíthatatlan szerzővel. De a hangja elárulja. Azon megint programozást oktat. Míg a Python középiskolásoknak szól, addig a “Programozik a gyerek” az általános iskolásoké.

Megint a saját örömére…

Emelem kalapom a Pythonidomár előtt…

Szóljunk most a megszállottakról:
a különcökről, lázadókról, bajkeverőkről.
Színes megoldásaikról a szürke problémákra.
Róluk, akik máshogyan látják a világot.
Nem tűrik a korlátokat és nem tisztelik
a szokásokat.
Idézhetjük, cáfolhatjuk, isteníthetjük
vagy átkozhatjuk őket.
Az egyetlen, amit nem tehetünk:
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül őket.
Mert ők változtatják meg a világot
és viszik előbbre az emberiséget.
S bár sokan őrültnek tartják őket,
mi a zsenit látjuk bennük;
hiszen aki elég őrült ahhoz,
hogy elhiggye, képes megváltoztatni
a világot — végül valóban meg is teszi.