Hogyan készíts digitális képregényt?

David Revoy nevét Sintel c. kisfilmből ismertük meg, mint koncepciós rajzolóét. Az utóbbi időszakban az Inkscape.hu honlapon közöltük Csili és Zsömölke címmel digitális képregényeit, melyet a rajongók támogatásával készít — teljes munkaidőben. Túl a tizedik epizódon a szabadúszó grafikus írt egy képes beszámolót munkafolyamatának alakulásáról.

Bevezetés

A Pepper & Carrot képregény a múlt hónapban elérte a tizedik részét, több mint ötven oldal közlésével. Sokféle eljárást kipróbáltam közben, melyekkel igyekeztem fejleszteni a stílusomat és a rajzok minőségét. A hosszú folyamatban, mely próbálkozások és hibák sorozatából is állt, sokat tanultam. Nos, itt az idő, hogy megosszam veletek. S habár annyiféle munkamódszer és alkotói folyamat van, talán segíthet másoknak is

Nekem kifejezetten jó, ha emlékeztetőként lejegyzem valahova, hogy ne fussak bele ugyanazokba a hibákba.

1. Előkészítés

a. Szövegkönyv, koncepciós rajzok és képes forgatókönyv — nem lineárisan

Először dolgozol a szövegkönyvön, aztán a koncepciós rajzokon, majd a képes forgatókönyv következik — ez az alapvető megközelítése a képregénykészítésnek.

Nálam ez a három gyakran együtt formálódott, egymásba ágyazódva és kölcsönös függésben egymástól. Néha abba kellett hagynom a szövegszerkesztő előtti ücsörgést, és rögtön elkezdeni a papíron rajzolgatni.

b. Szövegkönyv: a kulcsötlet

Sok időt spóroltam azzal, amikor a tartalmat megpróbáltam egy kulcskifejezésben vagy témában összefoglalni.

Ha egy egyszerű kifejezés köré építed a történetet, sokkal gyorsabban és hatékonyabban haladsz majd, mintha egy hosszan hömpölygő irományban kell valami rejtett értelmet keresned.

   
10. rész kulcskifejezése: “Együtt győzünk, megosztva vesztünk” és a “nagy hal egy kis tóban”.
3. rész kulcskifejezése: “Halogatás” — mindent megteszünk, hogy ne kelljen szembesülni a határidővel.
8. rész kulcskifejezése: “Barátság” és a gyász folyamata (tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás).

c. Koncepciós rajzok: véletlenszerű miniatúrák

Ezt még a pályaudvarokon tanultam meg, amikor vonatra kellett várni, amolyan képzeletgyakorlatként.

Csukd le a szemed, ne agyalj, lazíts egy golyóstoll és egy A4-es lap közelségében. Tölts minél több időt a számítógépedtől (vagy egyéb zavaró szörnyetegtől) távol. Gyakran feltűnnek ilyenkor panelek vagy kisebb részletek lelki szemeim előtt, amit gyorsan vázlatolok. Gyakran értékes elképzelések, alapanyagok bukkannak így fel, amin lehet később dolgozni.

d. Koncepciós rajzok: folyamatos tökéletesítés

A történet vázát könnyű felépíteni néhány alapelemből. Pl.: sárkány, város, otthon, barlang, stb. A koncepciós rajzokon és a képes forgatókönyvben észre fogod venni, hogy egyre több ötlet bukkan elő rajzolás közben, amit nem határozott meg a szöveg. A túl részletes leírás bizonyos szempontból megköti a megvalósítás során a kezed.

A szövegkönyvemben csak ennyit írtam a jelenettel kapcsolatban: sárkánytej. A koncepciós rajzolás során a sárkányomból sárkánytehén lett.

e. Képes forgatókönyv: nem túl elnagyolt és nem is túl kidolgozott

A képes forgatókönyv az előkészítő időszak a fő eredménye.

Sokféle módszert kipróbáltam, a minimalistától a teljesen kiszínezett változatig. Végül arra jutottam, hogy papíron rajzolok képecskéket, miniatúrákat, amelyek éppen hogy csak kidolgozottak ahhoz, hogy értelmezhetőek legyenek, de nem túl részletesek. A kicsiny méret jótékonyan korlátoz abban, hogy teletömjem a panelt mindenféle dologgal, ami utána alig észrevehető.

A forgatókönyvnek az elejét, végét, valamint a fő jelentet (valahol a közepén) készítem el, majd kidolgozom a közöttük levő jeleneteket is.

 

(1) A hatodik rész képes forgatókönyvénél túlságosan vázlatosan dolgoztam. A megvalósítás során emiatt rengeteg dolgot kellett változtatnom, mert nem működött a képregény.

(2) A nyolcadik részben megtaláltam az optimális módszert, ami nagyon hasznos volt a későbbi munkában.

(3) A harmadik részben túl sokat terveztem. Digitális gyorsfestés, színes, szagos. A túl sok és részletes tervezéssel elvettem a megvalósítás munkafolyamatának örömét.

f. Képes forgatókönyv: függőleges görgetéssel jól olvasható legyen

A Pepper & Carrot internetes képregény. A tervezés során figyelembe kellett vennem, hogy az olvasók függőlegesen fogják görgetni. A túl komplex oldaltervek (mint a modern nyomtatott képregények és mangák) rendkívül hosszú, összefüggő és nehezen értelmezhető elrendezést hoztak volna létre, ami ebben a formában nehezíti az olvasást. Emiatt egyszerűbb elrendezésekkel dolgoztam.

g. Vázlatok: kifejezőkészség — sok gyakorlással

Összetett jelenetek, jó képes forgatókönyv. Nos, itt vagyunk az előkészítő szakasz végén. Majdnem.

Ha meg akarod előzni az állandó radírozást, egy csomó vázlatot kell készíteni, mielőtt megrajzolod a végső verziót. Nézzünk csak egy példát! A kis varázslólány az egyik képkockán éppen visszatartja a sírását, majd hirtelen elkezd zokogni. Nagyon féltem, hogy elég kifejezően tudom-e  megrajzolni ezt a jelenetet.

2. Produkció!

a. Hagyományos: ceruzarajz

Ezt a technikát a második és harmadik epizódtól használtam. Kék ceruzával vázlatoltam, majd kihúztam ceruzával. Ezután jön a szkennelés, ahol eltűnnek a kék vonalak. Általánosan használt eljárás ez a képregénygrafikusok között, s én is sok erőfeszítést tettem arra, hogy adaptáljam. Sokat frusztrálódtam: a rajzolás öröme csökkent azzal, ha minden ennyire túl pedáns…

 

b. Digitális: táblamonitor

A negyedik résztől úgy döntöttem, hogy az alapoktól az én “kis” Cintiq21UX táblamonitoromat fogom használni. A Cintiq pontossága össze sem hasonlítható a ceruzával. Állandóan zoomolni kellett, hogy kidolgozzam a részleteket.

 

Még a legnagyobb közelítéssel is bajos volt pontosan rajzolni. A vonalak úgy álltak össze, hogy kisebb vonalkákkal közelítettem őket, végiggravírozva a képet. Sok idő, idegesítő szöszölés, és ráadásul a monitortábla a kezed alatt  még melegszik is.

c. Digitális: rajzolótábla

A hatodik epizód közepén a Cintiq-kel majd meghaltam. Ez egy hosszú fejezet volt… Mivel Krita rajzprogramon dolgoztam, szerettem volna megvárni, míg az új változattal megérkezik a stabilizálás funkció. Kénytelen voltam rajzolótáblával (Wacom Intuos 3 A4 tablet) befejezni ezt a részt.

A kihúzás rajzolótáblával nem annyira evidens, mint ceruzával vagy monitoron rajzolni, de az arány, ahogy a 21,5″-es tábla a monitoromra leképeződött nagyon jó felbontással, pontosan történt. Befejezhettem ezt a fejezetet, de szerettem volna a módszereimen változtatni…

d. Digitális: digitális vázlatból festeni

A fájdalmas hatodik fejezet után elkezdtem tervezni a hetedik, nyolcadik majd a kilencedik részeket. Intuos 3 A4 rajzolótáblán, 100%-ban digitálisan. Egy rétegen hagytam a a vázlatrajzot, majd az alatta levő rétegen színeztem, a felette levő rétegen pedig a részleteket dolgoztam ki. A módszer elég jónak és hatékonynak bizonyult, de a tónusok kissé elmaszatolódtak, homályosak lettek. Arról nem is beszélve, hogy a mozgásterem elég korlátozott volt.

e. Digitális: vázlatos festés, majd a részletek kidolgozása

A kilencedik résznél valami egészen újat találtam ki. Adaptáltam egy, a koncepciós rajzolásban ismert gyors festési eljárást. Nagyon hasznos és időkímélő technika volt, de a tónusok még inkább homályossá tették a képeket. Sok álmatlan éjszakát okozott, s tördeltem a kezem, hogy határidőre mégis elkészüljek.

f. Hagyományos: ceruzavázlat + digitális festés

A tizedik részben szerettem volna megoldani ezeket a kérdéseket, s összegyűjtöttem, mi az, ami igazán működik a gyakorlatomban.

Először is: Sokkal több örömömet lelem a ceruzarajzban. Pontosabb mint egy digitális eszköz, s én szeretem a pontosságot. Az eredmény valóban visszatükrözi rajzkészségemet. Azt amit tényleg tudok. Hiszen nem lehet deformálni, visszalépni vagy átmozgatni a kompozíciót. Nekem ez jobb, hiszen gyakorlatban tart. A hetedik és nyolcadik rész tapasztalatai alapján megértettem, hogy nem szükséges tökéletesre kidolgozott vázlatokat létrehoznom. Keresgélhetem a vonalakat, tónusozhatok a panelen, ahogy nekem tetszik. Több időm jut a rajzolásra, ami egyébként nagyon pihentető folyamat.

 

 

 

Szkennelés után a Krita festőprogramban egy réteggel a ceruzarajz alatt megfestettem a hangulatát a panelnek. Amennyiben az összkép rendben volt, készíttem egy felső réteget (esetleg egy réteggé alakítottam az egészet), majd ráfestettem a részleteket — vonalakat, foltokat. Tiszta munka volt, könnyű követni a vázlat vonalait, s ha kellett, bele is javíthattam festés közben.

Az első képen az alap, a másodikon, amit még ráfestettem.


 

 

Egy korábbi cikkemben írtam a Gmic filtergyűjtemény színező eljárásáról. A 3 — 6. epizódban használtam ezt az alapszínezésre, mostanában inkább maszkoláshoz, hogy adott területeket el tudjak különíteni egymástól.

Összefoglalás

Hát ezek a tapasztalatok gyűltek össze az utóbbi tíz epizód során. Köszönöm, hogy elolvastad, s remélem, segített valamelyest, hogy te is megtaláld a saját munkastílusodat.

— David Revoy —

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This blog is kept spam free by WP-SpamFree.