Azok a boldog ’60-as évek – a vektorgrafika születése

5159697725_506c847e4a_o

Vajon a nyolcvanas évek közepétől-végétől datált X-nemzedék, miért vonzódik jobban a pixelgrafikához mint a vektoros megjelenítéshez?

Első rajzolóprogram-élményeik valószínűleg valamely mikroszámítógépen vagy PC-n megjelent Paintbrush-szerű szoftverek voltak. A kor játékai, a megjelenítő technológia korlátai mélyen beléjük vésték: a számítógép által megjelenített kép „pixeles”, azaz képpontokból áll. Kevesen tudják, hogy az első számítógépes képernyők vektoros elven működtek.

A kitérített katódsugár vonalakat, görbéket írt le a fluoreszkáló képernyőn. Oszcilloszkópon vagy a radarernyőn. Ilyen képernyőt használt 1962-ben a MIT kutatási programjában forradalmian újat alkotó Ivan Sutherland „Sketchpad”1 számítógépvezérelt rajzolóprogramja. E megjelenítéssel rokonítható a rajzgépek, más néven plotterek működési elve.

A ’60-as évek eleje a számítógépes grafika születésének ideje. Nem csak a kijelzők, rajzgépek terén volt forradalmi a fejlődés. A grafikát megalapozó matematikai modellek is ekkor kerültek kidolgozásra.

castelKét francia mérnök nevét érdemes itt megemlítenünk az autóiparból. Paul de Casteljau, a Citroën, Pierre Étienne Bézier pedig a Renault gyár mérnöke volt. De Casteljau dolgozta ki 1959-ben azoknak a görbéknek a matematikai elvét, melyeket végül „Bézier görbék”-ként ismert meg a világ.
Bézier az első számítógépes autótervező rendszer, az UNISURF, megalkotójaként ismert. A de Casteljau-féle algoritmusok lettek az alapjai a mai vektorgrafikus ábrázolásmódnak.

Pixelgrafikával egy koordináta-rendszerben helyezzük el a képet alkotó pontokat, ezért is nevezik bittérképes megjelenítésnek. A vektorgrafika szintúgy koordináta-rendszert használ, de takarékosabban. Nem írja le a benne levő összes pont helyzetét, csak az alakzatok megrajzolása szempontjából fontos sarokpontokat vagy a görbék íveinek fordulópontjait jelöli koordinátákkal, melyeket egydimenziós oszlopmátrix-szal azaz vektorral reprezentál. E vektorokon elvégezhetjük az összes műveletet, például a skalárral való szorzást. Ez a vektoros ábrák nagyíthatóságának a „titka”.

A vektorokkal reprezentált pontok – csomópontok – között vannak azok az egyenes vagy görbe szakaszok – szegmensek vagy az angol „path” kifejezés után útvonalak –, melyeket függvényekkel, a de Casteljau algoritmusokkal írhatjuk le a következő módon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This blog is kept spam free by WP-SpamFree.