Mint tudjuk, nagyon sokféle számítógépes eljárás, modell valóságos módszerek implementálásával jött létre. A vektorgrafika sem kivétel ez alól. Nyilvánvalóan nem matematikusok vagy a számítógépes megjelenítést fejlesztő mérnökök fedezték fel a görbéket, útvonalakat. De hol találunk valami hasonlót a valóságban?

Sokféle segédeszközt alkotott az ember szerkesztései megkönnyítéséhez: vonalzót, körzőt, szögmérőt, pantográfot. De mivel rajzoltak szép, szabályos görbéket?

A közegellenállás egyik tényezőjét, az áramvonalasságot felismerve az autógyártás igyekezett optimalizálni a járművek karosszériájának formáját.

A jármű, mely évezredekkel korábban meghódított egy másik közeget, támasztotta a szabályos, simított vonalú görbék szerkesztésének igényét. Ez a jármű a hajó volt. A hajók építésekor a sűrűbb közeg miatt még nagyobb jelentősége volt az áramvonalasságnak. Ezt pedig csak szépen ívelő görbékkel lehetett elérni.

A spline, azaz görbe lapvonalzó

A „spline” eredetileg az a segédeszköz, ami gyakran rugalmas faanyagból készült, két végén lerögzítve, és súlyokkal vagy kötelekkel lett meghajlítva. A spline-t használták „vonalzóként” a csónak- és hajóépítésben.

Ezt a gyakorlati életből ellesett ötletet alkalmazták a gépi tervezés, illusztrációkészítés világában. Erre épül a vektorgrafikus ábrázolás, a 3D programok görbekezelése, a nagyítható betűtípus ötlete, az animációs mozgásgörbék rendszere és még ki tudja hányféle alkalmazás.