Emlékszünk még az OLPC-re? Magyarul: gyerekenként egy laptop? Vagy így: százdolláros laptop?

Ha nem, akkor most újra kapunk egy esélyt, mert elindult a százdolláros tábla program. Helyszíni tudósításunk az Edukációs tengeren túlról…

Azért kezdjük a szép emlékű OLPC projekttel. A cél az volt, hogy a fejlődő országok gyermekeit ellássák olcsó, de modern gépecskékkel. Magyarul ne ipari szemetet exportáljunk, hanem olyan gépeket, amelyekkel felzárkózhat oktatásuk a fejlett nyugathoz.

Sokáig vajúdott az OLPC program. Először magával az árral, ami sajnos meghaladta a tervezettet. Majd, hogy milyen oprendszer kerüljön  a gépekre: a Linux alapú verziókra hamar ráígért a Microsoft, az oktatás igazi barátja.

Több mint kétmillió gépecske talált gazdára. Végső formájában úgy nézett ki a gép, mint Mikrobi in green.

Inspiratív hatása viszont megfigyelhető a laptopok piacán felbukkanó és hamar trendivé váló netbookokon. OLPC nélkül senkinek nem jutott volna eszébe, hogy a nyugati ember asztali PC -je és a laptopja között hiányzik egy evolúciós láncszem, a nagyonpicilaptop.

Nos, ekkor jött az iPad.

Per pillanat annyit adtak el belőle, mint az egész fejlődő világban OLPC-t. Csak nem három év alatt. Mindenki be van sózva, kéne egy ilyen, mert szép, meg majd vesz a szomszéd is.

A PC gyártók egy évvel le vannak maradva, de karácsonyra már talán ott lehet a fa alatt valami iPad-klón, Androiddal, Ubuntuval, Chrome-mal…

No, több sem kellett, az OLPC is feltámadt.

Meg kell mondjam, én ennek örülök. Nem hiszem, hogy a jövő februárban megjelenő 100 dolláros tábla fogja megváltani a harmadik világot, de végre egy jel, hogy az interaktív osztálytáblák árnyjáték-világában szunnyadó oktatástechnika talán felébred, vagy legalább másik oldalára fordul.

Mert ez lenne az igazi digitális palatábla, kérem, nem az a távirányítós szerkentyű, amivel a TIOP-os pályázatot megnyert referenciatanár szaladgál a hátsó padok között.

Mert képzeljük el a jövő oktatását, ahol az iskolatáskába könyvek helyett elég betenni egy ilyen kis gyönyörűséget…

Steve Jobs-szal ellentétben ugyanis számomra az iPad-jelenség egy potenciális iskolai eszközről szól, ahol egy felületen integrálódik a tankönyv, a munkafüzet, a lexikon, az internetelérés, meg a satöbbi.

Kedves tankönyvkiadók, pályázatkezelők, önkormányzatok! Itt az idő felkészülni!

Önök szerint sem Magyarországon valósul meg először a táblák iskolai felhasználása?

Akkor jobb lesz sorba állni a harmadik világ után.