Gőtepeték – egy filmkészítés tapasztalatai

A Gőtepeték c. animációs kisfilmet volt szerencsém tanítványaimmal együtt elkövetni. A GRAFit animációs tábor történetét, a film készítésével kapcsolatos tapasztalatainkat itt gyűjtöttem össze.


2007 elején Szentkirályszabadján az iskolában indítottam egy animációs szakkört. Fél éven keresztül működött, közben kifejlesztettünk egy tízrészes oktatóanyagot a Blenderhez.

Két alapötletre épült a szakkör

  • Nem 3D modellezéssel, textúrázással, bevilágítással kezdtünk foglalkozni, hanem rögtön az animációval.
  • A Blender fájlokban írtam meg az oktatóanyagokat, így nem kellett videókat nézegetni, lapozgatni. Ott volt a munkafelületen a leírás, csak végre kellett hajtani.

Az ötletek bejöttek, sikerült kikerülni egy hosszú előkészítő szakaszt, amin hagyományosan végigmentem, mióta 3D-t tanítotok. Nagyon elkötelezett gyerekeknek, akik a modellezéstől eljutottak az animációig. Most viszont rögtön animáltunk, azonnal volt valamilyen izgalmas eredménye a munkánknak.

Először feleslegesen hosszúnak tűntek a gépteremben töltött lyukasórák, melyeket tananyagfejlesztéssel töltöttem. Egyszerűbb lett volna frontálisan leadni a szakköröket. Így viszont két óra munkával elkészültem egy-egy 45 perces anyaggal. A szakkörön csak le kellett tölteni, és picit segíteni a gyerekeket. De alapvetően a dolog működött, tudtak vele önállóan dolgozni. A leckék később az internetre is felkerültek.

Tízegynéhány általános iskolás kölyök tanulta így az animációt. A tanév végére meghirdettem a tábort, és elhívtam a Kopácsi Bété korábbi tapasztalt figuráit, akik már otthon voltak a filmtrükközésben, animációban. A cél az volt, hogy készítsünk egy teljes egészében animációs filmet – egy hét alatt.

Kell egy hős, nem rámenős

Szükség volt egy olyan karakterre, aminek viszonylag egyszerű, mégis kifejező a mozgása. Komoly csontrendszert nem akartam építeni. A szakkörön használt marionetteknél egy lépésanimáció során jöttek ki azok a problémák, amik bizonyították, nem véletlenül tanuljuk kiskorunkban egy évig a járást.

A választás főiskolás korunk kicsiny agyagfiguráira esett, amit akkoriban gőtepetéknek hívtunk. Se kezük, se lábuk. Csak egy  fej, kifejező arcocska. Hallottam egy festőről, aki mindig zsebre tett kezű embereket ábrázolt – mert nem volt képes kezeket festeni. Kicsit így éreztem magam a gőtepetével: lehet, hogy komolyabbra nem vagyunk képesek, de nem rossz kezdet, ha képességeinknek megfelelően tűzzük ki az aktuális célt.

Első gőtepete-változat. Szemhéjak nélkül képtelen volt pislogni.

A sztori

A kis lények egy kisbolygón élnek, ahol a furcsa, képlékeny talaj érdekes meglepetéseket okoz. Néhol kinő magától egy domb, aztán ha felmásznak rá, lesüllyed alattuk, de felemelkedik egy másik helyen. Hamar rájönnek, hogy ezt a geológiai libikókát játékként használhatják, és egyre több szereplőt vonnak be a hancúrozásba. Az egymástól megkülönböztethetetlen alakok között van valaki (kódneve Mord lett), aki nem akar csatlakozni vidám játszadozásukhoz. Ez lesz a veszte.

A produkciós fájlok rendszere.

A sztorit a CeltX forgatókönyvíró programban írtam, amiben le tudtam tárolni a produkciós fájlokat is. Forgatókönyv itt… Az első napokban filmet néztünk, megismerkedtünk a szájszinkronnal, a gőtepeték mozgását találtuk ki. Aztán jöttek a problémák csőstül.

Mi a célod?

Különböző tehetségű gyerekekkel dolgoztam. Volt, aki végigcsinálta a képzést, de igazándiból internetezni meg játszani jött el a táborba. Egy-két rajtakapás után nagyon bedühödtem. Nagyon sok segítséget kaptam az iskola jó angyalától, Jelinkó Kata tanítónőtől, aki, bár az animációs képzést nem csinálta velünk végig, de eljött tanoncnak, aztán a werkfilmet neki köszönhettük.

A gőtepete mozgatása formakulcsok segítségével.

Végül a különböző tehetségek problémáját úgy oldottuk meg, hogy kettesével dolgoztak a gyerekek a jeleneteken, egy tapasztaltabb animátor és egy kisebb gyakorlatú alkottak egy párt.

Technikai problémák

Ki kellett dolgoznunk egy alapfájlt, amiben működött a talaj, ott volt minden szereplő. Mivel a talaj mozgatásának kidolgozását Simon Matyi magára vállalta, meg kellett várnunk, míg elkészül.

Közben a talaj textúrája nekem okozott sok fejtörést. Míg a gőtepeték gépi textúrákat használtak (procedurális, matematikai alapon előállított), és működött a dolog, addig hasonló mintázat a sivatagos talajon félelmetes zsizsegéssé alakult animáció közben. Pár nap alatt sikerült nyugvópontra helyezni az ügyet: Gimp-ben készült egy homokpöttyös szürke bitkép, amit stabilan tudtunk a talajra húzva animálni.

A szörnyűséges procedurális textúra.

Hogyan fogunk tájékozódni a talajon? Nincsenek viszonyítási pontok. Mihez képest mozognak a gőtepeték? Arra gondoltam, lesznek valamiféle kerítések, vagy bármi, ami támpontot adhat. Az utómunka során találtam ki, hogy oszlopfők, szobrok, csigaházak szegélyezzék a látóteret, amikben – mintha egy letűnt civilizáció emlékei lennének – megkapaszkodhat a szem.

Csapatmunka, de hogyan?

A legnagyobb talány, amit még sohasem csináltunk: Mi módon tud ennyi ember együtt dolgozni egy produkción? Meg kellett állapodnunk a gőtepeték mozgásában, pontosan le kellett írnunk a képes forgatókönyvben a jeleneteket, beállításokat, elmondanunk egymásnak a történetet, hogy megtaláljuk a jelenetek közötti átvezetéseket, kapcsolódásokat. Semmi olyat nem szabadott csinálni, ami megakasztaná a sztorit.

Sokat vacakoltunk a kameramozgásokkal. A gyerekek tobzódtak a 3D technológia által nyújtott lehetőségekben: úgy röpködtek a kamerák, mintha egy harcias darázs lábára szereltük volna. Egyszerűen természetellenes jelenetek származtak ebből.

Végül azt, hogy összeállt a sztori térbelileg is, annak köszönhettük, hogy újra feltaláltuk  a kamera-térképet. A camera mapping persze tőlünk függetlenül is létezett, de kínunkban fénymásoltunk egy csomó felülnézeti tájképet, ahol be voltak számozva a dombocskák. Ezekbe rajzoltuk be a jelenetek szerinti kameraállásokat és mozgásokat, amihez az animátorok utána tudták tartani magukat. Ez és a sztoribord immár egyértelműen leírta a feladatunkat, így effektív egy nap alatt végigvittük az összes szétosztott jelenetet.

Hír rólunk a Blendernation portálon.

A csapat: Antal Gábor | Bakó Tamás | Cseh László | Góczán Tímea | Gyuk Péter
Jelinkó Kata | Katona Endre | Katona Gergely | Kisantal Máté
Pintér Kálmán | Punk Benjamin
Simon Endre | Simon Péter Gábor (Matyi) | Simon Zsolt
A rendező: Kisantal Tibor.

Utómunka

Fél év múlva tudtam csak nekiállni az utómunkának. Mivel a produkciós anyagok szépen le voltak archiválva, nem okozott gondot ennyi idő után eligazodni közöttük.  A próbarenderelések közben jöttek elő a hibák: néhol pontatlan volt az animáció, a peték elsuhantak a föld felett, vagy belefúródtak néhol. Volt, ahol egy új jelenetet kellett animálnom, mert akadt a történet.

A hang

Sok gondot okozott a hang. Az animációs filmekre jellemző, hogy először veszik fel a hanganyagot, azután animálnak. Hát ez nálunk megfordult. Végül is a családon belül megoldottuk a hangképzést. Mord hangjának szinkronjaként szembesültem saját korlátaimmal: feleségem nagyokat kacagott, hogy nem bírok halandzsázni. Én pedig azon nevettem, hogy amikor nemzetközi publicitást kapott a filmünk, azt gondolták a halandzsáinkról, hogy magyarul beszélünk.

A hangokat Audacity programmal vettük fel, és effekteztük. Soha többet nem akarok utószinkronizálni! Nagy meló.

A zeneválasztás szintén. Eredetileg úgy gondoltam, szerzünk zenét hozzá. De aztán nem sikerült egy zenészt sem megfűzni. A különböző gépi megoldások, loop-okból építkező zeneszerkesztő programokból pedig kiábrándultam. Johan Van Barel zenéit találtam az interneten, levélben megkértem az egyébként animációval is foglalkozó szerzőt, hogy felhasználhassam zenéit. Két feltétele volt: nem lehet a film erőszakos vagy pornográf. Nos, nagyokat mosolyogtunk, amikor Johan meglátta a filmet.

Marketing

Nem elég elkészíteni valamit, tálalni is szükséges a nagyérdeműnek. A gotepete.netpositive.hu oldalon önálló honlapot hoztam létre az anyagnak. Fórumokon ajánlottam másoknak, a Blendernation oldalra is elküldtem, ahol megtisztelő volt, hogy közzétették. Sok biztatást kaptunk.

P.S.

Tudom, hogy csak egy kis szösszenet, nem egy fergeteges vagy zseniális alkotás a Gőtepeték. De jó volt beleásni magamat a folyamatba, gyerekeket összefogni, érezni a megsokszorozódó tehetséget, megküzdeni a problémákkal.

Kisantal Tibor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This blog is kept spam free by WP-SpamFree.