Ez a lecke kulcsfontosságú a továbblépés szempontjából. Benne van a vektorgrafikus rajzolás módszertana, mely a gyakorló órák alatt kristályosodott ki, s amit rajzpedagógus, grafikus kollégák is megfelelő metodikának tartottak. A korábbi, halmazműveletes alakítás mellett megjelenik a formázó (csomópontszerkesztő) eszköz. Kidolgozott anyagomban prezentációs leckeként szerepel.

Le a frusztrációval! ^◆ E lecke alkalmat ad arra, hogy a gyerekekkel saját rajzfejlődésükről beszélgessünk. Gyűjtsük össze azokat a tapasztalataikat, amelyek a kiskamaszkor kezdetén jelentkeznek. 12 éves kortól a gyermek valószínűleg hangot ad saját „ügyetlensége”, „visszafejlődése” feletti aggodalmának. Gyakran tapasztaljuk, hogy a részletek pontos kidolgozásában elvesznek, miközben már elég nagyok, hogy értelmezve a valóságot, rájöjjenek aránytévesztéseikre. E leckénél motiválhatjuk őket, hogy olyan módszerrel ismerkedünk meg, ami átsegíti őket ezen a nehézségen.

Formából a részletek felé ^◆ Először is öniróniával valljuk be, úgy fogjuk kezdeni a gépkocsi rajzolását, mint egy kis óvodás vagy elsős. Emlékeztetve őket arra az időszakra, amikor a rajzolás még önfeledt önkifejezési forma volt. Célunk a megfeleléskényszerből való szabadulás: nem kell tökéleteset, pontosat, valósághű formát alkotniuk. Végül is egy „tütüt” összerakni két gyufásdobozból egészen humoros dolog – abban a reményben, hogy lesz az még jobb is.

Ne használjunk referencia-fotókat, alapozzunk arra a belső képre, ami a gyermekben az autóról, annak struktúrájáról él. A vektorgrafikus program síkidomjai (téglalapok és ellipszisek), melyekből eddig is építkeztek, előnyösen korlátozzák őket, hogy a befoglaló formákkal foglalkozzanak, ne vesszenek el a részletekben.

Két fontos alapelv: Szabadulás a frusztrációtól, és a formából a részletek felé tartó építkezés.

Helyezzünk két téglalapot egymásra, hogy elnagyoltan kialakítsák az autó karosszériáját, majd ezeket unióval forrasszuk össze.

Ki ne mondd: elsőfokú Bézier görbe! ^◆ Ez az a pont, amikor mindenféle Bézier-elméletet kihagyhatunk: a nyíl alatti formázó eszközre kattintva az autó kaszniján rögtön megjelenik az a nyolc csomópont, ami az unióval kialakult. Fontos: a formázó eszközzel csak a csomópontokat mozgassuk el, úgy, hogy a karosszéria képe jobban megközelítse azt a belső képet, amit már a nagyobb gyermekekben él a Trabantnál áramvonalasabb autókról. Nagyon figyeljenek, hogy csak a csomópontokat mozgassák, mivel így egy egyszerű sokszöget formázunk. Vigyünk fel néhány részletet a karosszéria kontúrjára új csomópontok hozzáadásával¹, mozgatásával.

Ki ne mondd: harmadfokú Bézier görbe! ^◆ Most következik a görbületek kialakítása. Ne a csomópontokat mozgassuk, hanem a köztük levő szakaszokat, útvonalakat görbítsük a formázás eszközzel. Az elgörbített szakaszok csomópontjain megjelennek a Bézier-szerkesztés hagyományos iránypontjai. Ezek kezelésébe nem kell belemennünk, de hagyhatjuk a tanulókat, hogy próbálkozzanak. Ez az intuitív tapasztalat többet ér a hosszú magyarázatoknál.

A sárvédők bevágásával folytassuk (különbség halmazművelet). Az ablakokat ugyanígy vágjuk. Nagyon fontos: Téglalapokkal marunk a karosszériába, a kialakult csomópontokat mozgatjuk, majd a szakaszokat görbítjük. (Elnagyolt formából a részletek fele haladunk.)

A megrajzolt kerekeket, a karosszériával csoportosítva elkészül az autó. Ez az a pont, amikor eldönthetjük, milyen irányban megyünk tovább. Erre ad néhány tippet még a feladat.

Tapasztalat ^◆ A gyerekek a lecke után elsajátították a rajzolás és a vektorgrafika helyes szemléletét. A hagyományos kézirajz ugyanezt az utat követi krokizás, gyors, vázlatos rajzolás közben. A vektorgrafikának pedig kialakítottuk egy olyan újszerű módszertanát, ami nem bonyolódik bele a Bézier szerkesztés matematikájába, csupán eszközként használja azt. Ezután a tanulókra sok önálló feladatot bízhatunk. Előkerülhetnek referenciaképek: A fiúk erősen technikai érdeklődését járművek szerkesztésével, a lányokat pl. divattervekkel motiválhatjuk.