A vektorgrafika hagyományos tárgyalása az ábrázolási mód azon jellegzetességét emeli ki, hogy a vektorgrafikus ábrák skálázhatóak: szabadon nagyíthatók és kicsinyíthetők. Technikailag valóban ez az egyik kulcsmomentum, mely az ábrázolás matematikai hátteréből következik. Emiatt célszerű logókat, feliratokat, illusztrációkat vektorgrafikai szoftverrel, illusztrációs programmal szerkeszteni.

Pedagógiai szempontból viszont vajmi keveset ér a nagyíthatóság, hiszen a ceruzarajz természetes világából a számítógépes grafika kihívásai elé kerülő gyermek semmi gyakorlati hasznát nem látja. Maga az ábrázolás a fő kérdése, szeretne valamit megjeleníteni. Emellett másodlagos kérdés, hogy pixelesedik-e a rajza vagy a későbbiekben átméretezésre kerül-e alkotása…

Évekig tanítottam a hagyományos, technikai megközelítéssel a felnőtt csoportjaimat: dekoratőröket, grafikusokat, nyomdászokat. Az utóbbi hónapokban, amikor általános iskolás gyermekeket, művészeti szakközépiskolás tanulókat oktattam vektorgrafikára, az eddigi felnőttes, alkalmazott grafikusi motivációkat kidobhattam az ablakon. Nem voltak relevánsak a gyermekek, fiatalok világában.

Tapasztalataim alapján szeretnék egy alapvetően más paradigmát felvázolni a vektorgrafikus, illusztrációs programok rajzpedagógiájához.

Úgy vélem, három alaptézissel érdemes kezdeni a vektorgrafika tanítását:

• A vektoros ábrázolás felszabadít a félelem nélküli alkotásra.

• Tárgyakat rajzolunk: foltokat (síkidomokat) illetve vonalakat.

• Tárgyaink helyzete, nagysága, színe de még a formája is
  változtatható.