A klasszikus animációs filmek jelentős része a “stop motion” a technikával készült. Magyarul ezt a technikát “kockázásnak” hívjuk (a filmet kockáról-kockára vesszük fel). Legszebb példái ennek az animált bábfilmek, gyurmafilmek.

Míg a rajzfilmeknél a mozgásfázisok egymásutánját előre megrajzolt celluloidokról fényképezik, tehát minden rajz más és más, a mozgás továbbhaladásának megfelelően, az animált bábfilmekben két fényképezés között a művész kissé elmozdítja a bábot, ami a filmen az önálló mozgás érzetét kelti.

Minden 3D animációért rajongó szembesüljön vele: az egész technika, amit manapság a számítógép virtuális terében használunk, innen került át, itt kísérletezték ki. Így talán nem haszontalan az animáció alapjait ezzel a klasszikus technikával megismerni, begyakorolni.

Hozzávalók: Fényképezőgép vagy webkamera, tárgyak vagy bábok, amiket mozgatunk, megfelelő világítás és sok-sok türelem.

Már felszabadító élmény, hogy nem kell beszereznünk semmiféle komolyabb filmkamerát, egy egyszerű digitális fényképezőgéppel is elkezdhetjük a játékot.

És mobiltelefonnal? Nos, semmi akadálya, ha elmozdulás-mentesen rögzíthető. Igen, egy kis ügyeskedéssel biztosan megoldható, én mégis rábeszélnék mindenkit a fényképezőgépre.

Szinte minden gépen van állványcsatlakozó. 2000 Ft alatt beszerezhető egyszerű kis asztali állványok már viszonylag stabilan megtartják a gépet. Vigyázzunk azért, exponálás közben nehogy odébb löködjük, mert ennek bizony nyoma marad a filmen! (Ha nem vagy biztos magadban, inkább használj időzített felvételt, ahol a gép maga exponál. De a várakozások okán megsokszorozódó idő miatt jól gondold át.) Állvány híján jó lehet egy babzsák is, amire stabilan ráfektetjük a gépet.

És most? Mondanám: felvétel… De előtte mindenképpen gondolkodjunk.

Az egyik dolog a környezet. Semmiképpen ne kezdj el olyan környezetben dolgozni ahol órákon át nem lehet biztosítani a nyugalmat. Sok bosszúságot okozhat a gyerekszobán átvágtató kisöcsi, a türelmetlen takarító néni.

De nem csak személyek, hanem a szél vagy a huzat, a változó megvilágítás is tönkreteheti több órás munkádat. Ezért ajánlom, hogy inkább zárt térben, mesterséges megvilágítással dolgozz.

Ez utóbbinál figyelj arra, hogy a neonok szépen bezöldíthetik vagy más irányba elvihetik a képeid színeit. Érdemes ilyenkor a fehéregyensúlyt beállítani a gépen, vagy egy olyan beállítást választani, ami eleve korrigálja ezeket a hatásokat. A természetes fény jobb lenne, de gondolj bele, egy-két óra alatt mennyit változik a nap helyzete, vagy egy hirtelen felhősödés is bezavarhat. Nem is beszélve a többnapos forgatásról.

Mekkora képmérettel dolgozzam? Kezdetnek, gyakorlásra biztosan elég a 640 x 480-as VGA méret. Főleg, ha internetre rakod fel a művedet. Érdemes a tároló kártyával is gazdálkodni: Minimálisan 12 képkocka/másodperc már folyamatos mozgás élményét adja, de egy mozifilmben 24 képkocka/másodperccel számolunk. Ez utóbbival kalkulálva 100 kocka nagyjából 4 másodperc…

Látható, hogy az animáció bizony időigényes dolog, emiatt a legfontosabb az ötlet,  és a tervezés kidolgozottsága. Nem nagyon lehet rögtönözni, mindent tudnom kell előre, ezért érdemes képes forgatókönyvet írni a filmkészítés előtt.

De még mielőtt a Csibefutam vagy a Coraline nyomdokaiba akarnátok lépni: néhány ötlet, amivel érdemes próbálkozni…

• Magától épülő ház. (Lego-animáció.) Hozz létre egy építményt, miközben állványról fotózod építkezésed előrehaladását.
• Játékok (pl. autók) mozgását vedd fel kis lépésenként.
• Trükkfelvétel. Találj ki olyan dolgokat, amelyeknek a létrejötte lehetetlen lenne a valóságban. Pl. székkel autózni, vagy a nagykabátod felmászik rád, stb.

Végezetül képeket gyors egymásutánban kell megnézni, megfelelő, például képnéző programban. S hogy hogyan lesz ebből film? A következő cikkben elmondom.