A 2007-es debütálás óta nagyon sok országban átvették a módszert, s ha mostanában az informatikaoktatás fejlődésének lehetőségeiről, a programozás népszerűsítéséről van szó, mindig beleütközünk. Legyen szó az amerikai iskolákban a programozás bevezetéséért küzdő code.org-tól az angol Raspberry Pi programig, vagy éppen a Hong Kong-i képregény alapú Scratch oktatásig. De mi az oka ennek a sikernek?

A fejlesztést hosszú megfigyelések előzték meg az MIT Media Laboratory által alapított Computer Clubhouses elnevezésű program keretein belül, amely kifejezetten nagyvárosi fiatalok számára szervezett foglalkozásokat. Ezek célja, hogy szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeknek „értelmes” iskola utáni időtöltést biztosítsanak. A „klubokba” járó gyerekek tevékenységeit megfigyelték, tanulmányozták, és az ebből levont következtetések, valamint a gyerekek által támasztott igények alapján fejlesztették a Scratch környezetet. Úgy gondolták, hogy ha a szociálisan hátrányos helyzetű fiataloknak tudnak készíteni egy olyan programot, amelyet azok szívesen használnak, s amely tanulásra motiválja őket, akkor ezt a programot bizonyára a szerencsésebb körülmények között élő gyerekek is szívesen használják majd.