Aki megszokta, hogy ez egy technikai blog, attól elnézést kell kérnem. E szép hagyományt megszakítva sajnos írnom kell most olyan dolgokról, amiről nem szívesen írok.

Ma megint megöltek valakit, és most már tök mindegy, hogy baltával, kamionnal, késsel vagy bombával. Megint megöltek valakit. Lassan be kéne fejezni az intézményesített bárgyúságot és szembenézni magunkkal…

Egynapos hír lett Jacques Hamel atya halálából, akit két suhanc végzett ki mise közben. Este már alig találni meg a hírek között. Szerda reggel néhány ember a misén. Nem kell senkivel vitatkozni, hogy lehet-e filmfelvételt készíteni a mészárlásról a templomban. Mert, ugye meg kell örökíteni szelfin; lássa a világ a bátor harcosokat, akik egy 84 éves bácsit legyilkolnak néhány nő szeme láttára.

Az ISIS pedig büszkén jelenti minden labilis idegzetű, pszichiátriai eset “harcosának” tettét, amivel reklámot csinálhat magának. Végre van egy világnézeti háttér, amivel nem szánalmas betegként vagy szociális nyomoroncként kell élned a világban, s ingyenjegyet kapsz Allah paradicsomába.

Sajnálom Allahot. A harcosai miatt. Szánalmas antitézisei minden lovagi erénynek.

Esélyük sincs, hogy harcoljanak. Kik ellen? Szórakozó fiatalok; önmagukat sem komolyan vevő karikaturisták; utazók, vásárlók; nemzeti ünnepet ünneplő tömeg; összekötözött, többszörösen megfélemlített foglyok; misét tartó öreg bácsi?

Össze tetszenek keverni a harcost a hóhérral!

Sajnálom Allahot, aki képtelen megvédeni magát, aki emberi segítségre szorul, mert nincs ereje hatalmát másképp kiterjeszteni…

S a politikai korrektség ürügyén talán neki is járna egy tiszteletteljes egyenlőségjel, hogy a zsidók, keresztények és mozlimok istene ekvivalens egymással, hogy más-más kultúrákban másféleképpen manifesztálódott egy és ugyanazon üzenet — ugye, kérem a hülye is láthatja. De a hülye sajnos mást lát, mert ennél hülyébb már nem tud lenni.

Ez a hülye ugyanis, kedves európai testvérem te és én vagyunk. Mindketten rózsaszín felöltőben ülünk egy házibulin, amikor betörik az ajtót csúnya bácsik, belelépnek a tortánkba, kiöntik a szörpünket a padlószőnyegre, leverik a szemüvegünket és késsel hadonásznak a torkunk körül. S ekkor mi erőltetett nyugalommal elkezdünk raccsolni, és a humanizmusra hivatkozunk, meg arra, hogy bár nem értünk egyet asszonyaink megerőszakolásával, de ezt hajlandóak vagyunk egyedi esetnek tekinteni, szemet hunyni bizonyos tények felett, abban a reményben, hogy a megkérdőjelezhetetlenül egyenrangú kultúrák találkozása végül is mindig a történelem folyamán jó gyümölcsöket termett, bár konkrétan most nem emlékszünk arra az érettségi tételre, amiben ez meg volt írva.

S elhisszük, hogy néhány szép hivatkozással az összefogásra, társadalmi értékeinkre  minden meg fog oldódni magától.  Manuel Valls francia miniszterelnök úgy fogalmazott, elborzasztotta ez a barbár támadás, minden franciát és katolikust támadás ért.  Gondolom, az ISIS kemény erkölcsi válságba került most… Jól megmondták nekik. Meg a franciáknak. Meg a katolikusoknak.

Csak az a baj, hogy most már hetente van ilyesmi. Franciaországban, Belgiumban, Németországban. For example.

S kedves rózsaszín felöltős barátom, talán nem kellett volna beengedni a farkast kis kunyhónkba…

Nem, nem csak az aktuális migrációs válságról beszélek! Valamikor azt tetszettek mondani, hogy a nyugati ember felsőbbrendű, s kissé derogál, hogy dolga végeztével a vécékefét is neki kéne használni. Meg a söprűt. Meg a pénztárgépet. Ezért amit Szulejmán kománknak nem sikerült, meg a spanyoloknál is majdnem ötszáz évig erőltettek, mi ingyen és bérmentve átengedtünk nekik. Jöjjenek dolgozni, mi meg majd élvezzük!

Európa kislányom, nem kellett volna annyi füves cigit szívni, hogy elhidd magadról, hogy a jelszavaid mögött nem ugyanolyan önzés és takargatott bűnök vannak, mint bármely más kultúrában! Picit még bódult vagy, s olyan édesen elhiszed magadról, amit hinni akarsz, hogy nincs szívem azt mondani, ezek a bácsik most valami olyasmit akarnak veled csinálni, amiről úriemberek nem beszélnek társaságban. Hülyeség volt ebbe belemenni.

Még mindig komolyan gondolod, hogy két teljesen más mondat valójában ugyanarról beszél? Két teljesen más bekezdés? Két teljesen más könyv? Hogy egy szakállas nő ekvivalens egy szakállas férfival, s ez utóbbi pedig a szakállasság okán egy két évezrede kivégzett fiatal rabbival, akit kereszthalálra ítéltek?

Kedves Jacques Hamel atya! Te tanítottad e fiatalember szavait. Minden nap megemlékeztél kereszthaláláról. Most már színről-színre látod, és nem kevered össze az Istent a bálvánnyal, az igazságot a ravaszsággal az önzést a szeretettel. A mennyet a pokollal. Ez nem adatott meg hóhéraidnak.

Senki nem mondta el nekik. Tiszteltük meggyőződésüket. Vagy semmibe vettük őket.

Csak nem hallották, hogy Iszaj, Mária fia, aki benn van a Koránban is pár mondat erejéig, akit minden mozlim tisztel, ki volt valójában. S ki valójában.

De talán van még esély elmondani másoknak…