Hét év iskolaigazgatóság után augusztus 15-től újra egyszerű tanár és szabadúszó grafikus leszek. Ennek okait megírtam máshol, de megírom itt is. S kollégáim búcsúzását, ami nekem nagyon sokat jelentett. Heti 8-10 órában továbbra is tanítok majd infót a sulimban. Első szakkönyvem nemsokára megjelenik angol fordításban is, s már tervezem a következőt. A GRAFit blog egy kicsit személyesebb lesz a továbbiakban…
Bejelentés
A Litéri Református Általános Iskolának három éve vagyok igazgatója, miután négy évet az iskola elődintézményének voltam intézményvezetője, azelőtt pedig majdnem egy esztendőt óraadó tanárként tanítottam. Lassan hét év intézményvezetői munka után úgy döntöttem, a tanév befejeztével lemondok tisztségemről.
Akik közel állnak hozzám, tudják, hogy ez életem legintenzívebb, ugyanakkor legfárasztóbb időszaka volt, melynek már az elején, 2009-ben megfogalmaztam: „Megbízásom idejét, 5 évét becsülettel végigviszem, de nem ez az, amit életem végéig szeretnék csinálni.”
A negyedik év végén keresztyén iskolát alapítottunk, szükség volt rám, nem hagyhattam ott a feladatot. De az alapállás nem változott: Szeretek tanítani, bátorítani, kutatni, írni, alkotni. De az intézmény felelősségét tovább hordozni nem akarom.
Sokan kérdezték az okot. Informatikatanári diplomám megszerzése óta, a múlt évben megjelent első könyvem, előadásokat tartok, tanulmányokat írok, középiskolában óraadóként grafikát tanítok. Szeretnék ezzel többet foglalkozni, tanítani, fejleszteni.
Tiszta helyzetet hagyok hátra: Az intézmény épült, szépült, fejlődött, változott igazgatóságom alatt. Emberarcú iskola lett, ahol szeretik a gyermekeket, a pedagógusok, munkatársak megbecsülik egymást. Összetartó, szakmailag megbízható, stabil közösség.
Megköszönve kollégáim szeretetét, a szülők bizalmát, egyházközségünk és önkormányzatunk támogatását, a Mindenható Isten segítségét kérem az új igazgató megtalálásához!
Búcsúzás
Kedves Tibor!
Olyan helyzetbe hoztál engem/minket, mint amilyenben a mesebeli okos lány érezhette magát. Mert búcsúzunk is, meg nem is. Bánat is, meg nem is. Változás is, meg nem is.
Hét év igazgatóság után, mint igazgató, búcsúzunk tőled, de mint pedagógust, örömmel üdvözlünk körünkben. E hét év íve szépen rajzolódik ki az iskola életében. Attól kezdve, hogy akkor, év közben először léptél be a kapun — jóllehet néhányan csak pár nap elteltével vettük észre –, majd sokunk reményteljes megelégedésére igazgató lettél. Attól kezdve neved elválaszthatatlanul összeforr a kastély épületének felújításával, az interaktív táblákkal, a fenntartóváltás mára nyugodt körülményeket biztosító lezajlásával, pályázatok, nívós programok sokaságával, gitározós-éneklős alkalmakkal… — mindez tükrözi Kisantal Tibor igazgató úr tevékenységét.
Mit mutat az ember tükörképe?
Odafigyel a dolgozókra, minden szinten kapcsolatot tart velük, mások erősségeit keresi és elismerésben részesíti, odafigyel, érzéssel, támogatólag beszél a munkatársaival, elkötelezett a hosszú távú fejlődés iránt, beszél terveiről, céljairól, jövőképéről vezetői szerepe közben is pedagógus marad — ezek a pontok a legjobb típusnak ítélt vezető, az átalakító vezető vonásai egy szigorlati tételében. Könnyű megjegyezni ezeket a pontokat, hiszen ilyen példaként szolgáltál iskolánk élén. Így már érthető a bánat. De nem is, mert kedves beszélgetésekre, élmények megosztására, közös éneklésekre továbbra is számítunk.
Változás is, meg nem is (mindannyiunk életében) – ennek az ellentmondásnak a megoldására egy kereket mutatok fel. A kerék a változás szimbóluma. Nagy utat jár be, fent és lent között mozog folytonosan. Szédítő ez a pörgés – a kerék peremén. Változások közepette így érezhetjük magunkat, félve az egyensúly elvesztésétől, a kibillenéstől. Mégsem ellenezhetjük a változást, a keréknek forognia kell. Feladatunk, hogy a keréken befelé haladjunk, a középponthoz közelítve, ahol csökken a mozgás, a kifele sodró erő. És még haladjunk befelé, egészen a középpontig, ahol megtaláljuk a változatlanságot. Így találjuk meg a változásban is az állandót, életünk forgatagában belső tengelyünket, az örök értékeinket, hogy HŰEK LEGYÜNK ÖNMAGUNKHOZ.
Értjük: Ezzel a lépéssel lehetsz hű önmagadhoz, őrizheted és növelheted kincseidet, értékeidet, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy jó királya légy birodalmadnak.
„Amikor csinálsz valamit, és az igazán naggyá válik, akkor neki kellene állnod a következő nagy dolognak, nem pedig hosszan elidőznöd. Egyszerűen csak találd ki, mi lesz a következő.” — Steve Jobs
Ez az idézet nem csak neked, hanem mindannyiunknak szól. Tibor, te megtaláltad önmagadban ezt a középpontot, az elindulás bátorságát, a szabadságot a szárnyaláshoz… Mi találjunk nyitottságot, kitartást, lelkesedét , mert nekünk is tovább kell lépni.
Tibeti nyelven az áldás változást, átváltozást jelent. Az áldás olyan élmény vagy tapasztalás, valami magasztos, fenséges erő, ami jobbá tesz, szellemi emelkedést idéz elő. Nem is kívánhatok mást, mint azt: kísérjen áldás az utadon.
A tantestület nevében, Ildikó
