Az animáció alapelveit a múlt században Walt Disney stúdiójában fektették le, s alkalmazzák ezeket a tételeket ma is a hagyományos és digitális animáció készítése során.
Az 1930-as években a Disney stúdiónál végbement animációs fejlődés központi szerepet játszott a rajzfilmes mozgás paramétereinek megszilárdulásában. Ebben az időszakban animátorok kiváló csapata kezdett el kísérletezni az animációs mozgatással. Walt Disney arra ösztönözte animátorait, hogy fejlesszék tudásukat, és törekedjenek a fizikailag hihetőbb animált világ megalkotására. Fokozatosan alakult ki a mozgatás nyelvezete, mely az animáció elvei néven vált ismertté. Ezeket az alapelveket fogalmazta meg 12 pontban két legendás Disney animátor, Frank Thomas és Ollie Johnston. [Wikipédia]
- Összenyomás és szétnyújtás (gumiszerű mozgatás)
- Előkészítés (előkészítő mozdulatok)
- Színrevitel (a cselekmény félreérthetetlenül tiszta bemutatása)
- Folyamatos, egymásra épülő mozdulatok vagy póztól pózig történő mozgatás (az animáció két különböző megközelítése)
- Lecsillapodó mozgások, átfedő mozdulatok és lemaradás
- A mozdulatok lassú indítása és lassú befejezése
- Ívek (íves mozdulatok)
- Másodlagos mozgások (kiegészítő gesztusok, melyek a főcselekményre épülve további dimenziókat adnak a karakteranimációnak)
- Időzítés
- Eltúlzás
- Erős, térbeli rajzok (tradicionális 2D technikánál)
- Megjelenés (vonzó külső: design, arányok, egyszerűség)
Cikkünkben egy prezentációban olvashatsz ezekről az elvekről, majd Alan Becker teljes sorozatát, 12 videóján tanulmányozhatod ezek működését.
