Többen észrevettétek, hogy a blogomon digitális festéssel kapcsolatos anyagok kezdtek megjelenni. Mivel ezek pusztán feladatok, önmagukban nem értelmezhetőek.
A mögöttük levő elméleti háttér, azaz a digitális festés axiómái imigyen hangzanak:
- Mindig lendületes vonalakkal rajzolj!
- Ugyanilyen lendületesen töröld a felesleget!
- Minden nagyobb egységet új rétegre fess!
- Finomabb részletek rajzolásához közelíts a képbe!
A cikkben ezeket az alapokat fejtem ki, egy kicsit részletesebben…
Bár korábban már készítettem ezzel a módszerrel könyvborítót, de fél éve, amikor újra belevágtam a digitális festésbe, újra esetlennek és eszköztelennek éreztem magam. Miért van az, hogy egy egyenes vonalat nem bírok megrajzolni a szuperérzékeny Wacom-táblámon? Mi ennek az egésznek a módszertana? Hogyan tudnám elmagyarázni a képzős diákjaimnak, ha magam sem értem igazán?
Nagyon sokat segített Matt Kohr koncept-artist tananyaga, amelyben nagyon jó pedagógiai érzékkel magyarázta el a fő fogásokat.
Tanítás közben jönnek elő az igazi kérdések. A módszertani kudarcok mindig több agyalásra késztetnek, mely végén világosabb lesz a probléma. Sokat tanulok a diákjaimtól.
Íme a négy axióma, amit érdemes tudni minden digitális festészettel kacérkodónak.
1) Mindig lendületes vonalakkal rajzolj!
Ez megegyezik a hagyományos rajz, festészet módszertanával. Ám az ott használt lapméreteket meg sem tudjuk közelíteni.
Legtöbbször zsebkendő-méretű digitalizáló táblákon dolgozva lehet-e lendületes kézmozdulatokkal rajzolni? A méretbeli korlát miatt úgy tűnik, nem. Enélkül viszont a lelassult digitális toll (stílus) ugyanúgy kézremegés-szkennerré válik, mint korábban az egér.
Mi a megoldás?
Bontsd fel a rajzolt vonalat olyan szakaszokra, melyeket e kis felületen is lendületesen meg tudsz rajzolni.
Nyugodtan (és lendületesen) szaladjunk túl a szakaszok határain, majd…
2) Ugyanilyen lendületesen töröld a felesleget!
Igen, a digitális festészetben/rajzolásban nem tilos, hanem egyenesen kötelező a radír használata! Tudom, ha a klasszikus rajz felől érkezel, ez furcsának, szabálytalannak vagy tiltottnak tűnik. De csak ezzel lehet kivédeni a tábla méretéből adódó korlátokat. Tehát lendületesen fess, lendületesen radírozd a felesleget!
A Kritában erre való az (E) gyorsbillentyű, ami egy váltókapcsoló. Ha egyszer megnyomod, az ecset ugyanazzal a fejformával/mérettel/nyomásérzékenységgel radírrá változik. Még egyszer megnyomva ecsetre vált vissza.
Ez egy nagyon gyors módszer a Photoshophoz képest…
A Photoshopban a radír ugyanúgy az (E) billentyű — vagy a Wacom táblák tollainak másik vége –, de ecsetre a (B) — Brush billentyűvel válthatsz. Ez egy elég jó kis ujjterpesz a billentyűzeten, a toll másik végének átforgatása meg csak kívülről tűnik jó ötletnek, a valóságban eléggé lelassítja a munkát.
3) Minden nagyobb egységet új rétegre fess!
Itt kérlek gondolkodj foltokban. Festés közben ezeknek a kontúrjai — előtér és háttér találkozása — okozza a legtöbb problémákat. Hagyományos festészetben vagy ráfestesz a háttérre (feltételezve, hogy az előző réteg megszáradt, és a festéked megfelelő fedőképességű), vagy a kontúroknál lelassulva, óvatosan éred el a határt.
E két módszer közül az elsőt, azaz a ráfestést használjuk a digitális gyakorlatban. Azzal ugyanis, hogy újabb rétegen fested meg azt a foltot, hátteret, részletet, ami fedésben van, a színezés során is alkalmazhatod az első kettő szabályt: Színezni is lendületesen tudsz, lazán túlfutva a kontúrokon, majd a felesleget radírral visszatörlöd.
Mindezt úgy, hogy egy új rétegen vagy, és nem befolyásolod a másikat festés, radírozás során.
4) Finomabb részletek rajzolásához közelíts a képbe!
Ugyanúgy, mint a valóságban, a kisebb, finomabb részleteknél lelassul a kezünk, ez itt a digitális technikában bizonytalanabb vonalakat jelent. Hogy ezt elkerüljük, nyugodtan közelítsük-távolítsuk a vásznat. Így a finomabb részleteket is lendületes vonalakból, ívekből építhetjük fel — az első két szabály értelmében.
