A képregény az irodalom és a képzőművészet sajátos keveréke, amit gyakran a kilencedik művészetnek neveznek, egymás után következő képek sorozata, amelyek egy történetet mesélnek el.  A mai alkalommal terveid alapján létre kell hoznod a képregénycsíkodat.

Tettem ide néhány képregényt inspirációnak. Innen pedig rajzelemeket menthetsz…

És ehhez mit szólsz:

S néhány vicc, ha nem jön a sztori:

A beteg altatás előtt megkérdezi a főorvostól:
− Jaj, kedves doktor úr! Drága lesz a műtétem?
− Maga most ne törődjön a pénzzel! Bízza ezt az örököseire!

Egyik este nyitva maradt a kertkapunk és a kiskutyánk kiszökött az utcára. Fütyültünk, hívogattuk, de nem került elő. A férjem kocsiba ült és körbeautózta a környéket. Egy óra keresés után megszólított egy sétáló párt az egyik utcában.
– Elnézést, nem láttak erre egy kiskutyát?
Mire így válaszoltak:
– Nem arra gondol, amelyik a kocsiját követi?

Két pasi beszélget:
– Haver, te mit veszel a feleségednek a szülinapjára?
– Nagy meglepetés lesz, egy vázát vettem.
– Hát az nem túl nagy meglepetés.
– Dehogynem, mert ő egy bundára számít…

Egy kisfiú ül a parkban a padon, és mohón eszik egy nagy tábla csokoládét. Arra megy egy öreg ember, leül a padra és nézi a gyereket. Egyszer csak megszólal:
– Fiam, ha ilyen rengeteg csokit eszel, nem fogsz sokáig élni.
– Ugyan már! – feleli a gyerek – A nagyapám is 103 évig élt.
– De biztos nem a csokoládé miatt. – teszi hozzá az öreg.
– Nem is, hanem azért, mert a saját dolgával törődött.

Hajnali négykor az asszony arra ébred, hogy a férje becsapja a bejárati ajtót. Aztán hallja, amint szuszogva mászik felfelé lassan a lépcsőn. Lekiabál a neki:
– Te meg mit csinálsz?
– Próbálok felcipelni egy hordó sört…
– Hagyd csak lent a konyhában!
– Nem tudom drágám, már megittam!

Amit nem szívesen szeretnél hallani egy sebésztől

Egy kancsal segédet vett fel a mészárosmester, és az első vágáshoz kiment a vágóhídra, hogy lássa, mit tud az új legény. Felvezetik az ökröt, a közelében helyezkedik el a mester, a legény már éppen emeli az irtóztató taglót, amikor a mester felkiált:
– Megálljon, ember! Maga oda szokott ütni, ahová néz?
– Persze, hogy oda.
– Akkor várjon egy kicsit, előbb helyet cserélek az ökörrel.