Ez egy teljesen ingyenes Blender kiegészítő, amiről már írtam a Blender könyvben, és megtalálod az oldalamon a Szabadszoftver Konferencián tartott előadásomban is. Miért érdekes ez most nekünk? Mert éppen programozni tanulunk…
Ha a Blendert úgy fogod fel, mint a szegény ember Maya-ja, 3D Studio Max-sze, Softimage-e, vagy Cinema 4D-je, közel jársz az igazsághoz (még ha a régi ragok és mai jelek csak tiltakozással tűrik is ezeket a szerkezeteket). Szóval az az izgalmas ebben a programban, hogy nagyon sok minden megjelenik benne más programok inspirációjára, és akkor ott van a kezedben egy olyan eszköz, amivel mindig találsz barátokat a műszaki világban.
Mert ha a mérnök úr azt mondja, hogy ő a Rhino-ban szokott Grasshoperrel organikus felületeket tervezni, akkor te rávágod, hogy tudom, ez az, ami nálunk, a Blenderben a Sverchok, azaz egy procedurális, csomópont alapú grafikus programozói felület.
Így aztán, nekünk, Blendereseknek van WebGL alapú keretrendszerünk az internetes, 3D-alapú megjelenítéshez (Blend4Web), világszínvonalú fizikai alapú renderelőnk (Cycles), és természetesen procedurális animációs keretrendszerünk, amiről ez a cikk szól. Ilyen, csomópontalapú csoda először a Softimage-ben debütált 2008-ban. Íme, egy kis demó.
Hogy mi az izgalmas ebben? Nos, ez valami félszerzet a 3D-s program alapszolgáltatásai és egy programozási felület között. Normális esetben megveszel egy 3D-s programot (fél millió), megtanulod (fél év — oké igazából több év, csak nem rímel), és amikor már úgy alapjáraton eldöcögsz vele, akkor jönnek az átkos speciális igényeid, amit nem tud a program, de úgy hallottad, hogy mégis találtak rá valami megoldást.
Ilyenkor veszel egy plug-int (ezek is minimálbéren kezdődnek), amit pont arra a speciális igényedre árulnak, vagy elkezdesz programozni.
Nem, nem úgy értem, hogy átírod az eredeti programot! Általában van ezekhez egy szkriptnyelv, amivel (meg néhány éves programozói tudással) egész érdekes dolgokat összehozhatsz. De hát nem mindenki programozó, aki látott már mosógépet vagy kávéautomatát.
No, erre találták ki az ICE-t (Interactive Creative Enviroment), ami a programozás előkészítő szakaszának az ötletét lopta el, a folyamatábrát.
Ez az ötlet persze már régóta használatos a moduláris szintetizátorokban, Puskás Öcsi Tivadar telefonközpontjában, és a modern kompozitáló programok csomópontalapú megoldásaiban. (Mellesleg megjegyzem, a Linux-rendszerek programozása is hasonlóan moduláris|csővezetékes alapú, ahol az egyes programocskák, amiből a rendszer felépül a csomópontok, melyeknek be- és kimenetei összeköthetők egymással.)
Az, ami a Softimage-nek az ICE, az a Blendernek az Animation Nodes. Gondolkodásmódjában a Pythonra épül, s a Python objektumorientált szemlélete gyönyörűen modellezhető a segítségével. Persze nem erre használjuk. Kitűnő látványanimációs eszköz. Ahogy ez a 2015-ös showreel-ben látszik…
Installálás és az első lépések:
Leckék:
Adattípusok:
Listák:
Ciklusok:
