A környezet fokozatosan mindig újabb ismeretekkel szolgáljon.

Ez a pont tulajdonképpen az előző egy változata, azzal a különbséggel, hogy ebben megjelenik a fejlődés iránti igény is. Ha a gyerekek már tudják kezelni a környezetet és megtanulták a programozási alapokat, akkor felmerülhet bennük az igény változók, vagy bonyolultabb adatszerkezetek megismerésére és használatára. Erre van lehetőség a Scratch-ben, hiszen a projektekben lehet változókat, listákat létrehozni és használni. Azonban úgy gondolom, hogy a folyamatos újabb ismeretek iránti elvárást egy programozási környezet nem tudja önmagában teljesíteni. Szükség van ilyenkor egy informatikatanárra, más szakemberre, vagy egy szakértő kortársra, aki vezeti a gyereket, továbbá megérteti vele, hogy ha minden parancs használatát ismeri, az még nem jelenti azt, hogy a környezet összes lehetőségét kiaknázta.

A Scratch tehát a felsorolt elvárások mindegyikének – amennyire lehet –, maximálisan megfelel. Így alkalmas a legkülönbözőbb társadalmi helyzetű gyerekek figyelmének felkeltésére, motiválására, ennek következtében pedig az iskolai oktatásban való felhasználásra, vagy legalább a minél szélesebb körben való megismertetésre.