|
 Az ArtRage rajzolóprogramhoz kapcsolódó cikksorozatunk első részében a számítógépes rajzolás témakörét szeretnénk körüljárni. Amikor ugyanis "rajzolóprogramról" beszélünk, több kategóriát hajlamosak vagyunk összemosni. Mivel szinte minden számítógépes tevékenység valós eljárások modellezésével jött létre, érdemes egy gondolatkísérlet erejéig visszaforgatni ezeket a mindennapok nyelvezetére, s meglátjuk, alkalmazhatjuk-e ezekre a rajzolás kifejezést.
Színes papírból való vagdosáshoz, ragasztgatáshoz hasonlít, ha CorelDraw, Illustrator, Freehand, Inkscape vektorgrafikus programokkal dolgozunk. Ezeknek a specialitása, hogy tárgyakat, objektumokat ábrázolnak (téglalapok, ellipszisek, mindenféle görbék és foltok).  Képszerkesztő programok, mint a Photoshop, Photo-Paint, Paint Shop Pro vagy a Gimp fejlett rajzolási képességekkel rendelkeznek. A mindennapi munkában mégis inkább retusáláshoz (restaurátori munka, szeretteink arcán), rétegekből összerakott montázsok készítéséhez, vagy a fotográfiai képjavító eljárásokhoz (világosság, kontraszt, színek egyensúlya) használjuk őket.
A 3D modellezés engem inkább az agyagozásra, vagy a papírmodellezésre emlékeztet, mint olyan, inkább kézműves-, s nem tipikus rajztevékenység.  Végezetül pedig azok a programok, mint az ArtRage is, melyeket szándékosan rajzolásra, festésre terveztek. Mindre jellemző, hogy valós rajzeszközöket és hatásokat próbálnak több-kevesebb sikerrel utánozni: grafit, szén, színes ceruzák, pasztelkréta, akvarel, olaj.
Számomra izgalmas ezekben a programokban, hogy bizony ráébresztik a felhasználót rajztudásának korlátaira. Nagyon frusztrálólag hatnak arra, aki hozzászokott a grafikus programok "nagyágyú" lehetőségeihez. Mert lehet, hogy különböző képrészletekből összevágott montázs nagyon látványos, főleg, ha néhány effektet, filtert is ráengedünk, de ha leültetnek bennünket, hogy rajzoljunk egy kezet, akkor a sok számítógépes önjelölt grafikus erőteljesen rágja a kefét - rajztudás hiányában. Lehet-e pótolni az igazi rajzélményt, festést ezekkel a programokkal? Egyrészt azt kell mondjuk, hogy nem. Más érzés kinyitni egy szépen szerkesztett könyvet, és leülni olvasni, mint egyanazt a szöveget monitoron görgetni. Ugyanígy a rajz- és festőeszközök viselkedése is legfeljebb utánozható. Persze ne essünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk, a grafit, a pasztelkréta vagy a tempera nem ugyanolyan technikai eszköz a kezünkben mint a számítógép... Egy gyakorló grafikus tanítványomat félénken megkérdeztem, hogy' tetszenek neki egy adott program festőeszközei. Meglepett a válasza: "Tibor, nagyon jó, hogy ezzel tiszta munkát végezhetek. Nem kenem össsze nyakig magam, nem csepeg le a padlóra, és nem kell mosogatni utána...". Nos, én a létjogosultságát ezeknek az eszközöknek a következő területeken látom: -
A rajzoktatásban nagyon sok iskola nem engedheti meg magának, hogy becsületes rajzeszközöket használjanak a nebulók. Félfamentes rajzlapra akvarellt festeni ugyanolyan ízetlen dolog, mint WC-papírba csomagolni a karácsonyi ajándékot. Jó esetben csak szakkörön, de a gyerekek többsége soha nem találkozik olajfestékkel, akrillal, pasztelkrétával, szénceruzával és hasonlókkal.
-
Az informatikai oktatásunk csődje, hogy Microsoft reklámfelületként működik. Talán el kellene gondolkodni, hogy a számítógépes grafika, mint anyag, ha már benn van az oktatásunkban, akkor a Paint-től (mer' benn van a Windózba) a Word-ig (mer' az mindenre jó) ívelő szárnyalást nem lehetne-e ezekkel a programokkal szinesíteni. -
Van a számítógépes grafikának egy olyan részterülete, ahol ezeket a programokat használják, ez a Matte Painting, magyarul talán háttérfestésnek lehetne nevezni. Filmekhez, videojelenetekhez, komplett hátterek kicserélésére. Igazi alkalmazott művészet. |
