A GRAFit Nagy Gáborral készült interjúja után kezdtem el érdeklődni a program után, de a honlapon csalódottan tapasztaltam, hogy Macintosh-ra még nem készült el. Írtam is a fejlesztőnek, hogy érdemes-e várni, vagy mint annyi helyen, csak üres ígérgetés, hogy az én platformomra is hamarosan elkészül az alkalmazás.

Pár hét múlva megérkezett a válasz: kész, letölthetem.

Meg is tettem. A telepítés egyszerű: be kell másolni az Applications mappába (vagy ahova akarjuk). Indításnál szólt, hogy szüksége van az X11-re (a legnagyobb Mac-es portál, a beszeljukmac.com fórumán ez a dolog több "hibaüzenet-nemolvasó"-nak gondot okozott). Elindítottam hát az X11-et, majd újra az Equinox-ot, és iszonyat gyorsan, pár másodperc múlva ott volt előttem használatra készen.

Először kisebb zavaraim voltak az ALT és a CTRL billentyűk lenyomásánál, de hamar rájöttem, hogy ezeket az X11 beállításaival lehet módosítani: a Preferences-ben ki kell kapcsolni az "emulate three button mouse" (három gombos egér emulálása) opciót, és rá kell dugni a gépre egy valódi három gombos egeret. (A legtöbb Mac-felhasználó amúgy is már azt használ, törpe minoritásnak vagyok én tagja a "hülye egy gombos egeremmel".)

Innentől kezdve a program ugyanúgy működik, mint más platformon. A kezelőfelület logikus és áttekinthető. Az erőforrásokkal is jól bánik: egy 500-as, G3-as iBook-on, egy 1.5-ös G4-es Mac Minin és egy 1.6-os G5-ös iMacen próbáltam (messze nem csúcsgép egyik sem), és mindhármon fürgén futott. Igaz, nagy modellekig nem jutottam vele. A Preferences-ben a menük megjelenését átraktam ikonról szövegre, elsősorban azért, mert így kifért az iBook 12"-os képernyőjére is :-)

Tehát a kezelés. Mindenképp érdemes elolvasni a program oldalán található leírást, nem hosszú. De aki gyors eredményt akar elérni, annak leírom az alapvető fogásokat:

Kezelőfelület: erről azt hiszem, nincs mit írni, teljesen egyértelmű, hogy mi micsoda. Amit kiemelnék, az legalul a status panel: ha fél szemmel mindig azt figyeljük, hamar kitapasztaljuk az eszközök használatát.

Mozgás a 3D térben: a CTRL-billentyű lenyomása mellett a bal egérgomb az ortogonális nézetekben pan-el,  a perspektív nézetben az "Y" tengelyt függőlegesen tartva forgat (orbit). A középső gomb (még mindig a lenyomva tartott CTRL-billentyű mellett) ortogonális nézetben kicsinyít-nagyít, perspektívában előre-hátra mozog a kamerát és a nézőpontot összekötő képzeletbeli egyenesen (dolly). A jobbgombbal ortogonális nézetben négyszögbe nagyíthatunk, perspektívában forgat (track). Mindezek kiderülnek a status bar-ból is, amint lenyomjuk a CTRL-t.
Az "F" billentyű (nagyon szépen rárepülve, camera fly-to) a kijelölt dolgokat mutatja meg az aktív ablakban, az "A" billentyű minden elemet. A SHIFT-F és a SHIFT-A ugyanezt teszi egyszerre az összes ablakban.

Elemek létrehozása: az alsó menüből a legegyszerűbb. Bal egérgombbal kattintva a megfelelő ikonra létrehoz egy alapértelmezett elemet, jobbgombbal egy ablak jön fel, amiben létrejötte előtt megadhatjuk az elem paramétereit.



Kijelölés: először pár szót kell ejtenem az Equinox logikájáról. Kétféle elemet különböztetünk meg: az object-et (a továbbiakban objektum) és a model-t (a továbbiakban modell). Az előbbi jelenti magát az "objektumot", tehát a lámpákat, kamerákat, testeket, az utóbbi pedig gyakorlatilag az objektumra vonatkozó információkat tárolja: a helyét a 3d-s térben, a transzformációit, stb. Első elindítás után a jobb alsó ablak az úgynevezett schematics view, ebben az objektumokat hatszögletű zöld síkidomok jelképezik, a modelleket kék téglalapok koordináta-rendszer ikonnal. Minden objektumhoz automatikusan tartozik egy modell.
Hogy miért írtam le mindezt a kijelölésnél? Mert különbözőképp jelöljük ki az objektumokat és a modelleket: a SPACE-t lenyomva tartva a bal egérgombbal modelleket tudunk kijelölni (természetesen a hozzájuk tartozó objektummal), a SHIFT lenyomásával többet is, a "G"-t lenyomva pedig csak az objektumot. (Ennek az elsőre talán huncutságnak tűnő objektum-modell dolognak a multiple instancing-nál lesz jelentősége (kb. többszörös hozzárendelés).



Alapvető műveletek: miután a SPACE-szel kijelöltünk egy (vagy több) modellt, a "V" billentyű lenyomása után tudjuk mozgatni, az "X" lenyomása után torzítani: bal egérgombbal az X, középsővel az Y, jobbal a Z tengely mentén. (Nekem itt gondom támadt, mert amikor próbálkoztam, nem olvastam el a status bar feliratát, és csak a bal egérgombbal próbálkoztam, így nem értem el a megfelelő eredménnyt. Ezt és még pár egyéb kérdést megírtam Nagy Gábornak, aki pár órán belül készségesen válaszolt is, és persze az összes problémámról kiderült, hogy nem a program hibája, hanem én nem figyeltem kellőképp. Viszont jó érzés volt gyorsan első kézből segítséget kapni, melyik nagy kereskedelmi program használója mondhatja ezt el magáról :-)) A "C" lenyomása után forgathatjuk modellünket, ezt is a három egérgombbal a három tengely mentén. A jobb oldali panelen is (transform panel) követhetjük a változásokat, ill. numerikusan is beírhatjuk az értékeket.

Pontot (vertice) egy már kijelölt modellnél az "M" billentyű lenyomása mellett a bal egérgombbal tudunk megfogni és mozgatni. A pont színe ilyenkor sárgára vált.

Azt hiszem, az itt leírt eszközök és technikák elegendőek arra, hogy elkezdjünk ismerkedni a programmal, így elsőre nem szeretnék jobban belemélyedni, mert akkor lassan ott leszünk, mintha a kézikönyvet olvastátok volna el (ami persze nem igaz :-)

A program természetesen nem csak Macintosh-on fut, hanem Linuxon és Irixen is. Jelen cikk apropója a Mac-es verzió megjelenése.

Bereczki Zoltán